Ha az én fotóm lenne, ezt a címet kapta volna Colin Vincent képe. Mert annak ellenére, hogy a kép előterébe a lábak, talpak törekednek, tekintetemet mégis inkább a távolban, kissé életlenül látható fenék ragadja meg. Egyszerűen gyönyörű. Kerek formája, feszessége odahúzza a szememet... nem is beszélek róla tovább, nézzétek meg inkább ti is!

Férfiszemmel: Szeretem a rendhagyó megközelítéseket, az újítást - és ez a kép ilyen. Sosem láttam még olyan aktot, amelyen a kép nagy részén a nő talpa látható. Na jó, persze, hogy érezzük a felfelé kúszásra az ingerenciát, hogy vajon mi van még az ágyon, folytatódnak-e a virágminták a lepedőn vagy esetleg megszakítja-e a sort egy meztelen nő? A fény valahogy azt az érzést kelti, hogy hajnal van és ha odatelepszünk a hölgy mellé, nagy valószínűséggel álmos tekintetet kapunk válaszul - ami után viszont következhet a dombok és lankák felfedezése kézérintés által :) Milyen mesteri a kompozíció abból a szempontból is, hogy a hölgy bal oldalán nagyobb teret hagy a képen, ami megint csak azt az erotikus hangulatú hatást váltja ki, hogy ott a szabad út a felfelé törekvő férfiembernek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.