Legyen akkor most egy saját kép - amiről persze máris nehezebb megmondani, hogy mi tetszik benne. Talán leginkább a gömbölyű forma, a vonalak, és persze a vízcseppek.

Ez az első, de lesz majd még.

Azaz depth of field, magyarul mélységélesség - többek között ez jutott eszembe Alexander Paulin képét elnézegetve. A kép előtere éles, háttere homályba vész. Bennem mégis az merült fel, hogy ahogy egy korábbi képen az árnyék vonzotta a tekintetemet, itt a homályban vélem a számomra izgalmasat felfedezni. A lány lába között átvonuló vastag kötél izgalomba hoz, nehezen tudok mást nézni ezen a képen, pedig igazán szép a lány. Na most nagyon érdekela Férfiember (és más férfiak) véleménye...

A svájci születésű, Lengyelországban élő Philipp Gmuer fotója inkább csak a háromszög miatt emlékeztet Alexander Paulin képére, itt nagyon tetszik, hogy bár a háromszög belseje is vonzó látvánnyal szolgál, a lány mégis a háromszögön kívülről tekint rám, némileg megnehezítve a döntést, hogy mi is a kép középpontja, hova fókuszáljak. Ezáltal mozgalmassá válik a fotó, miközben mégis nyugalom sugárzik belőle. Hosszasan el tudom nézegetni...

Először pár hónapja, a Digitális Fotómagazinban találkoztam Alexander Paulin fotóival, és már ekkor egyértelművé vált, hogy rajong a formákért, a geometriai alakokért és szívesen helyezi meztelen modelljeit fura környezetbe, mint például egy kör alakban kivágott falrészlet, ahova tornász modellje egészen érdekes pózban ugyan, de remekül el tud helyezkedni.

A következő képen is a formáé a főszerep, egy háromszögön keresztül kukucskálunk rá a lányra, de ami különösen megfogott a képben, az az, hogy ezt a háromszöget most nem a külső környezetből kereste elő, hanem a lány lába alkotja (no és persze van ott egy másik háromszög is...). Test és geometriai formák - nekem ez tetszik és ezen a képen, ebben a formában még elidegenítő hatása sincs.

Érdekesség még, hogy Paulin honlapján másképp vágva és fekete-fehérben szerepel ugyanez a kép, érdemes megnézni.

Szeretem, amikor egy képen homályba vesznek a részleteket és inkább csak körvonalak látszódnak, ezt az előző képválasztásom is mutatta. A következő képen az árnyék ismét fontos szerepet játszik, bár itt a fény majdnem ugyanakkora teret követel magának. Jean Vallette fotóján én mégis inkább az árnyékba burkolózó popsi vonalán tudok elidőzni, mintsem a fény által körülölelt testrészeken. Kíváncsi vagyok, férfiszemmel is ez-e a helyzet.

Michael Papendieck fotóit elnézegetve leginkább egy anatómiai képgyűjteményben éreztem magam, melyből az erotika halvány nyomát is gondosan száműzték. Ezután már meg sem lepett, amikor kiderült, hogy a német fotós végzettsége szerint állatorvos és tudományos kutatással is foglalkozik.

Ennek ellenére azért van olyan fotója, ami nem nélkülözi az erotikát (sőt), ezek közül az egyik kedvencem a most következő, melyen csupán egy női árnyalak látható, nekem persze megint a mellbimbó a leginkább szembetűnő rajta, épp az teszi számomra erotikussa.

A Playboy legújabb számában bukkantam a következő képre, és mivel épp erotikus fotózásra készülődök, el is határoztam, hogy én is elkészítek valami hasonlót a következő hetekben.

Csak ezután vettem észre, hogy ezt a képet is egy női fotós készítette, Irene Schaur,így külön öröm, hogy megoszthatom. Hogy mi tetszik benne? A mell csodás formája, a kemény mellbimbó (mindig hatással van rám), és a pálmafa leveinek takarása, ami mégis némi rejteket nyújt a csupasz testnek.

Férfiszemmel: Lehet, hogy én azt a címet adtam volna a képnek, hogy "Pálmafátyol" és el tudnám képzelni akár reklámfotónak is, amivel mondjuk egy karibi utazást hirdetnek. Nekem korrekt a kép kompozíciója, pozitív-negatív formák, egyenes és hullámzó vonalak stb., de azért én a fotós helyében hátrébb húznám a zoomot :)