Apró részletekről tudok leginkább beszélni, amikor Ripli Zsuzsa képét nézem: az igéző tekintetről, a kéztartásról, mely azt sugallja, hogy jobban is szét tudná nyitni azt a kaftánt, a mellbimbóba akadt nyakláncról, a combja mellett a kaftánon átsütő napfényről. Első gondolatom, amikor megláttam, mégis csak annyi volt: gyönyörű. A képre kattintva megtekinthető a teljes fotósorozat a playboy.hu-n.

Férfiszemmel: Ezt a szépséges képet én ajánlottam Eszter figyelmébe, úgyhogy ez büszkeség számomra, hogy sikerült az ő válogatásába juttatnom egy képet.
(Talán mástól is elfogadna ajánlásokat...) Zsuzsa lány ezen a képen érdekes kettősséget hordoz: egyrészt van az arcán valami egészen természetes, tényleg olyan, mint a "szomszéd lány", másrészt viszont annyira szép, hogy nem lehet elmenni mellette, és nem csak azért, mert meztelen. Nekem bejön az is, hogy kint a természetben készült, remélem, egy magyar település szélén.
Nekem 10/10-es kép! :)

Dasha Astafieva - nem egy könnyen megjegyezhető név, bennem mégis megmaradt, miután csodálattal néztem végig pár hónappal ezelőtt egy férfimagazinban megjelent fotósorozatát. Fantasztikusan kecses a tartása, a legnehezebb pózokat is játszi könnyedséggel viszi véghez. A sorozatból a kedvenc képemen épp egy medencéből kapaszkodik ki, erőlködésnek nyoma se látható rajta, ami nem csak karján és tartásán látszik, de arcán is. Gyönyörű, ahogy testét körülöleli a víz és lassan végigfolyik rajta.

Férfiszemmel: De jó lenne úszni egyet! Szinte látjuk azt a mozdulatot, ahogy a hölgy kiemelkedik a kék vízből és a testéről leomlik a folyadék-takaró. Dinamikus mozdulat, aminek révén majdnem minden láthatóvá válik. Szerencsére. És bizonyosan a mozdulat utáni másodpercet látjuk, hiszen a melléről még csorog a víz. Gyönyörű a csaj, szép a feneke, szép a melle és a derekától a popsijáig terjedő részen szépen csillog a fény a vizes bőrén. Jöhetne a kép folytatása is…

Amikor először megláttam Mario Sorrenti fotóját Mihalik Enikőről, az jutott eszembe: ez az élvezés maga. Azóta többször visszatértem hozzá, de továbbra ezt látom benne. Ahogy a teste hátragörbül, ajkai elnyílnak, ujjai megpihennek... talán csak a mellbimbója állhatna peckesebben, de ezért meg kárpótol a mell ívén végighaladó fénysugár. No meg azt a kabátot is feleslegesnek érzem, de hát a Vogue-ba készült a kép, nyilván ez az aktuális divat, élvezzünk bőrkabátban. Ezen ne múljék.

Férfiszemmel: Tudom már, hogy mi zavar ezen a képen, bár napokig gondolkodtam rajta. A hölgy láthatóan egy szőnyegen fekszik szó szerint egy szál kabátban, ezzel még semmi baj, de olyan sötét a kép nagy része, amit nem nagyon értek. Pedig azért látszik, hogy nagyon szép hasa, dereka, öle és combjai vannak a nőszemélynek, kár eltakarni, ha amúgy nincs is rajta semmilyen ruha. A hajkoronája elrendezéséről az jutott eszembe, hogy olyan, mintha ő lenne a Napkirálynő - ha több fény lenne, akkor még egyértelműbb lenne, hogy a hajfürtjei olyanok, mint a napsugarak a központi csillagunk körül.

Ismét Guido Argentini, és biztosan nem utoljára.

A képen két lány, akik valószínűleg inkább egymással szeretnének foglalkozni, mint azzal, akire a tekintetük irányul. Megzavarta őket egy férfi? Vagy a fotós jelenléte? Hogy döntenek: folytatják, esetleg bevonják a most még zavaró kívülállót? Te beszállnál?

Férfiszemmel: Itt az idő tisztázni valamit! Két egymással szeretkező nő csak
akkor engedi a "beszállást" a férfiembernek, ha mindketten biszexuálisak,
bármely mértékben. Ha leszbikusak, akkor nem. (Úgyhogy férfitestvérek,
totálisan felesleges leszbikus lányokkal álmodni vagy nekik udvarolni -
helyettük a biszex lányok jelentik a lehetőséget.) Mindezt azért írom le,
mert látom, egy-két "szaktárs" már kommentálja, hogy mit igen és mit nem. Na
de beszéljünk inkább a képről! Én - ha feltételezzük is, hogy biszex hölgyek
- azért nem szállnék be, mert láthatóan szűk a hely azon a kereveten, no meg
ez a múlt század eleji feeling is inkább egy hideg kastélyt juttat az
eszembe. A felső hölgynek tényleg olyan a tekintete mint egy tigrisnek,
mielőtt elharapja az áldozat torkát. Ami hangulatilag nagyon tetszik: olyan,
mintha sötét lenne abban a kastély-teremben, csak az ablakon szűrődik be
fény és eközben lessük meg a lányokat huncutságaik közepette. Ott látszik a
kerevet támláján a lány árnyéka, na arról beszélek. Amúgy a kép csupa
selyem, csupa porcelán és csupa huncutság!
 

Nemrég egy fantasztikus album került a kezembe Guido Argentini fotóival. Azóta ezt lapozgatom és csak ámulok... majd ebből az albumból is mutatok is képeket, de nem most. További képek után keresgélve ugyanis rábukkantam Argentini egy másik sorozatára, amelyet Private Rooms címmel adott ki, és ahogy már kiderülhetett, vonzódom a fürdőszobai jelenetekhez, így nem tudtam ellenállni a most következő képnek.

Mosdó szélére azt hiszem, csak ilyen hosszú lábakkal lehet ennyire kecsesen és lazán leülni...

Férfiszemmel: Ilyen kompozícióra biztosan nem gondoltam volna! A vékonylábú, magas hölgyet én biztosan beállítottam volna a zuhanyzóba, de tény, hogy ez közhelyesebb lenne, mint egy mosdóra ülni. Kíváncsiság maradt bennem...

Azt szeretem az internetben, hogy az ember némi kis böngészés során egész különleges emberekre bukkanhat, akik ismeretlenül is lenyűgözik. Ilyen számomra Annette C. Sage, aki bár gyerekkorától igazi művészi tehetségnek bizonyult, kénytelen volt megszakítani tanulmányait, amikor édesanyja hosszú küzdelem után elhunyt AIDS-ben.

Annette azonban nem adta fel, beállt az amerikai haditengerészethez és fotósként szolgált két hajón is iraki bevetések során. Eközben kihasználta a hadsereg nyújtotta tanulási lehetőségeket, leszerelése után pedig nem csak vizuális kommunikációból szerzett diplomát, de még egy marketing MBA-t is megszerzett. Jelenleg egy internet marketinges cég művészeti igazgatója.

Bodyscapes címszó alatt egészen különleges aktfotókat készít, ebből a sorozatból származik a most következő kép is, amelyen egy cselló és egy női test látható. A képben nekem a két test - a hangszeré és a nőé - párhuzama tetszik, ahogy a női alak vonala követi a cselló formáját, miközben a hangszer feketéje és a női test fehérsége azért kontrasztban is áll egymáshoz képest.

A flickr-en böngészve akadtam rá a következő képre, melyet a hawaii-i fotós (főállásban egyébként orvos) Moanalani Ke' alohilani Roquette készített saját magáról.

Ahogy megtudtam, Moanalani azt jelenti, hogy "szép óceán" - hát az biztos, hogy Moanalani gyönyörű és testének domborulatai és hullámai az óceánt is az ember eszébe idézhetik. Szinte látom magam előtt, ahogy virágfüzérrel nyakában fogadja az érkezőket és közben lágyan ringatja csípőjét...

Szép, érzéki alkotás egy szép és érzéki nőtől.

Férfiszemmel: Huhhh... ez övön aluli! De ütésnek nem mondanám, inkább ütősnek :-) Nem, Eszter, nem kellenek oda virágfüzérek, így tökéletes ez a fenék, ahogy van. El is hiszem, hogy a hölgy maga készítette a képet, hiszen csak egy nő képes arra, hogy a horizontot jó 30 fokos szögben döntse el - de e képen mégis minden rendben van. És ezek a fénycsíkok... sokkal szebbek, mint bármilyen tetkó, és bármikor lehet "újrafesteni" a hölgy testén, innen-onnan, ide-oda... Például a férfi szem szívesen látna egy a popsi felől a derék felé lendületből érkező fénysugarat - keresztezve ezeket a mostaniakat!
Ez a hölgy biztosan remek alkotótárs lenne.